Nem is kellett volna

Volt egy filozófus, aki azt mondta, hogy ha valóban rájönnénk az élet titkára, akkor azonnal öngyilkosok lennénk. Én ezt nem ajánlom, csak lehet rajta gondolkozni. De lehet, hogy a Föld csak purgatórium, nem a pokol, csak egy próbatétel. De ha próbatétel, akkor honnan tudjuk meg, hogy mi a próba? Honnan lehetne megtudni, hogy mivel tesznek próbára bennünket? Hogy mi a jó? Szerintem ezek a morális, etikai kérdések rettenetesen nehezek, nekem személy szerint azért nehezek, mert ha magamévá teszek valamilyen morális gondolatot, s aszerint élek, akkor nagyon kell vigyáznom, nehogy túlságosan gátoljam magam, mert lehet, hogy nem is kell azt tennern. Mi lesz, ha öt perccel a halálom előtt rájövök, hogy sok mindent lehetett volna csinálni és nem is történt volna baj, én meg az egész életemben olyan jó voltam, s közben nem is kellett volna jónak lenni. Az is rettenetes lenne. Az is rettenetes, ha az ember egész életében nagyon rossz, mert azt hiszi, hogy rossznak lehet lenni, s akkor rájön, hogy bizony nem kellett volna, hogy tényleg nem volt jó, hogy abból baj lesz. Ez is rossz lenne. De az is rossz lenne, ha egész életében nagyon jó volt s közben nem kellett volna. Honnan lehet ezt megtudni?

Feldmár András: Tudatállapotok szivárványa 

Frida Kahlo

Különleges asztaldísz

Colin világoskék abroszt választott, amely jól illett a szőnyeghez. Az asztal közepére különleges asztaldíszt helyezett, amely egy formalinnal megtöltött befőttesüvegből és a folyadékban lebegő két csirkeembrióból állt, melyek mintha A rózsa lelke című balettet táncolták volna Nizsinszkij koreográfiája szerint. Az üveg köré hosszú, keskeny mimózaszalagokat fektetett: ezeket egy ismerős kertész tenyésztette ki a közönséges, gömb alakú mimóza és a szatócsüzletekben kapható medvecukor keresztezésével. Aztán elővett két-két, áttetsző aranyszálakkal díszített fehér porcelántányért, melléjük tette a rozsdamentes acélból készült, áttört nyelű evőeszközöket, mindegyik nyelében, két plexiüveg lemez közé szigetelve, kitömött katicabogár hozott szerencsét. Odatett még kristályserlegeket és püspöksüveg alakban összehajtogatott szalvétákat; ez a művelet elég sokáig tartott.

(Boris Vian: Tajtékos napok)

Ray Caesar

Félreértés

A félreértés mindig veszélyesebb, mint a meg nem értés. Amit nem értünk, lassacskán fölvilágolhat - de amit félreértettünk (vagy kényelemből félremagyaráztunk), azonnal rögzül, s keserves munka később ezt a hamis tudást a lélekből kivakarni.

(Jókai Anna)

A kulcslyukon kimegy

Rezeg az emberben minden atom,

És csak az téved el, aki él!

De ha csak dünnyögsz, mardosod magad,

És nyaldosod a sebeidet,

Ami ma még az ajtón bejön,

Holnap a kulcslyukon kimegy.

(Quimby)

Belelátom

Megálmodom, belelátom.
Megkövetem, megkövetelem,
Megszelídítem, megbánom.

Nem sürgetem, nem várom,
Nem bántom, nem sajnálom,
Nem sajnáltatom magam, magam adom.

(Quimby) 

Cecile Veilhan

Kereket old

Baranyi Ferenc: Körözvény

Ezerkilencszázhetvenkilenc

október tizenharmadikán

fölegyenesedett a kertben

és lopva szétnézett az apám.

Az ásót földbe ütve hagyta,

mintha csupán a boltba menne,

s mivel kezén is, homlokán is

zavarta őt a munka szennye:

megmosdózott a locsolónál

- nyitva maradt nyomán a vízcsap -

s úgy lopakodott ki a kertből,

mint aki percre távozik csak.

Aztán - mikor senki se látta -

az alacsony felhőre lépett

és nekivágott kiskabátban

a magasságos őszi égnek,

amikor rájöttünk a cselre:

már nem tudtuk követni szemmel.

Fogják meg! Ott! A földi létből

kereket old egy öregember!

http://icecream-clouds.tumblr.com