2017. március 10., péntek

Radír

Zárójelbe tettem,

áthúztam,
végül kiradíroztam a neved.
De a papíron maradt morzsákat
még mindig nem merem
elfújni.


Dékány Dávid


2017. január 15., vasárnap

Önarckép

Önön magamé vagyok 
meg azoké, akik
megkapják mindenemet, 
mert mámorosan 
sóvárogják velem a szabadságot.
És mindenkié, mert mindenkit
egyformán szeretek - szeretek.
Legelőkelőbb vagyok
az előkelők között
és legviszonzóbb
a viszonzók között
Ember vagyok, szeretem
a halált, és szeretem
az életet.
Egon Schiele 1910


Lassan meghal az

Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,

aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét,
lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,

aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,

aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására.

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond meg magadtól a boldogságot!


Mert azon az egy napon

Csurai Zsófia: mindig ugyanaz


azt hiszem észrevétlenül
szűrtelek ki a napok

egyhangúságából, lassan

mint a finoman pergő
tealevelet szokás.
azóta megint szűkül a tér
és elfeledett ujjnyomatokat keresek
az asztalon hagyott képeken.
vajon ezentúl mindig így lesz?
ennyire önzőn és egyedül?

és ha minden döntésem kárhozat volt
ami mélyen a valóság mögött
arcodról arcomra vetítette
az idill torz kuszaságát,
akkor is megérte.
mert azon az egy napon
csak engem szerettél.