Csupa közhely
Két test, egy lélek
Nem tudok nélküled élni
Ha távol vagy, veled idõznek gondolataim
Pedig ki hitte volna
Mi rejtõzik az idõ méhében
Nem lehet azt kiszámítani
Mert csak a vak szerencse mûve
Rég volt, talán igaz se volt
Hogy egymást kézen fogva
Egymásnak vállat vetve
Nekivágtunk a meredeknek
Szembenézve az élet viharaival
Pedig csak most jön a neheze
Mert nincs pardon
A természet törvényei ellen
Télen mindent belep a hó
Tavasszal kirügyeznek a fák
Õsszel elhullatják lombjukat
És akkor nincs tovább
Múlik az idõ
Rövid az élet
Minden perc drága
Egyszer értünk is eljön a halál
Ahonnan még nem tért meg utazó
És nincs ellene orvosság a kertben
De ha majd becsapja utánunk az ajtót
Akkor sem áll meg a világ
Jönnek majd utánunk mások
Ahány csöpp van a tengerben, annyi
Élik a maguk életét
Míg csak rajtuk is át nem fut a hideg
Földbe nem gyökerezik a lábuk
S tanácstalanul néznek vissza ránk
Mintha elvesztettek volna valamit.
 | |
| Wanda Koop |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése